Vissza

Mándi JánosA szüleimtől és általános iskolai osztályfőnökömtől kaptam iránymutatást, fontos szempont volt, hogy egy keresett és jól jövedelmező szakmát tanuljak ki.
„A tudás fájának gyökere keserű, de gyümölcse édes” – mondta anno egy középiskolás tanárom. Tőle kaptam meg azokat a szakrajzi alapokat, amiket az egyetemen is tudtam hasznosítani. Szeretnék nevet szerezni a szakmában. Az élet minden területén, így az ipar minden területén lehet még újat mutatni. Dolgokat felfedezni, régi dolgokat felújítani és új köntösbe bújtatni. Fontos hogy sikereket érjünk el az élet minden területén. Mindenkinek meg kell tapasztalnia a „Flow” érzést, hogy pozitív visszacsatolást kapjon a környezetétől. Ez az érzés fel tud tölteni a mindennapokban. A sikerhez nem szükséges feltalálni a spanyolviaszt. Elég, ha egy munkahelyi problémát meg tudunk oldani rugalmasan, gyorsan, költséghatékonyan és persze jól. A többi már csak hab a tortán.

Sok embert a példaképemnek tartok. Hála istennek, sokan segítettek az utamon, mint például a tanáraim, osztály- és évfolyamtársaim, barátaim, és akik a legfontosabbak: a szüleim.
A tanácsom az a mostani pályaválasztóknak, hogy tanulják azt, amit igazán szeretnek, és amiből a későbbiekben meg szeretnének élni. Néha bizony olyan dolgokkal is foglalkozni kell, amit nem szeretünk, de az okkal van. Nem azért tanulunk integrálni és határértéket számolni, mert feltétlenül szükséges, hanem azért, hogy elsajátítsunk egy gondolkodásmódot. A tanulás mellett foglalkozzanak az emberi értékekkel. Ismerkedjenek, barátkozzanak. S ne feledjék: ép testben ép lélek. Ez fordítva is igaz. Művelődjenek és forduljanak mindig érdeklődéssel a világ felé. Munkánk során törekedjünk mindig arra, hogy másokat ne károsítsunk meg. Segítsük, védjük embertársainkat és környezetünket. Egy idézettel szeretném zárni a mondandómat. Ez egy gépész dal, amit Veszprémben tanultam az egyetemen:

"Gépész, büszkén tedd életed erre!
Adj szerszámot a dolgos kezekbe.
Megsokszorozza az erőd,
Teremtve boldog, s szép jövőt."